Saját verseim

Mit jelent?

Mondd! Mit jelent arcodon a mosoly, mikor rám nézel?
Mondd! Mit üzensz két szemed gyönyörű kékjével?
Talán szeretsz? Vagy csak gúnymosoly van arcodon?
Nem tudom. Még mindig kétely van arcomon.

Mondd! Mit jelent, ha titkon engem bámulsz?
És ha meglátsz valahol, szinte elájulsz?
Mondd! Mért nem vagy férfi?
Aki ha lát egy lányt, képes egyet lépni?

Mondd! Mit jelent arcodon a keserűség, ha egy nap utoljára látsz?
Mondd! Miért nem mondod a szemembe, hogy imádsz?
Ha akarsz valamit, tegyél hát érte!
Mert még a végén egy lány kényszerít térdre!

                  Ki nem mondott szavak…

 

Tudnod kéne mit érzek,
De nem mondom ki.
Tudnod kéne miért élek,
De nem mondom ki.
Mégha fáj is,  hogy észre sem veszel,

én mellettem lenézően mész el.

Kimondatlan szavaim azok is maradnak

Ne hidd, hogy ezzel jót teszel magadnak.

Te folytod belém, azzal hogy szarsz rám

Olyan vagy, mint egy rossz reklám

mi hirdeti, hogy jó vagyok, vegyél

Aztán kiderül, hogy semmit sem ér.

Ez vagy te is, egy látszatember

de szívem mégis érted ver.

Nem tudok mit tenni

Ezzel együtt kell élni.
Csak fáj, hogy ennyire semmibe veszel

Úgy érzem lelkem hiába teper.

Hát magamba tartom az érzésem

úgysem érdekel senkit sem

Nem mondom ki, hogy szeretlek

és, hogy mennyire is kereslek.

Maradnak még a ki nem mondott szavak

arcomon végigfolyik egy könnypatak.

De már mindegy.Inkább meg sem szólalok.

Elfogytak az indokok.

Egy ismeretlen ismerős

 

Úgy  nézel rám, mintha nem ismernél.
Még nem tudod, hogy mit veszítettél.
Vad voltam, te megszelídítettél,
A világod voltam, aztán elfelejtettél.

Tekinteted üres,már nem csillog, mint régen,
Mint mikor együtt sétáltunk azon a téren.
Csak egy ismeretlen ismerős vagy, ennyi amit jelentesz,
De titkon remélem, hogy sohasem felejtesz.

De tévedtem. Már túlléptél rajtam,
Mikor megláttam, megremegett a föld alattam.
Kezét fogtad, nem engedted el,
Én meg csak álltam a megszakadt szívemmel.

Azt hittem, erősebb leszek,
És majd a szemedbe nevetek,
Annyit mondva, hogy balfasz!
Remélve, hogy így majd meghallasz.

De gyenge vagyok, nem tudom megtenni.
Viszont úgy látom, hogy részedről már ennyi.
Ismerős voltál, most már ismeretlen,
Rájöttem, hogy a világ kegyetlen.

Ismeretlen ismerős! Legalább búcsúzz el!
Mert nem bírom már zsebkendővel,
Azt a kínt, mit érzek, ha látom,
Hogy azt a lányt csókolod szájon.

Viszlát! Csak ennyit mondj!
Utána értem ne sopánkodj!
Ismeretlen ismerős!Szerettelek!
De mivel muszáj, így felejtelek.

Barát

Mióta ismerlek a barátom vagy.
Úgy érzem, ez soha alább nem hagy.
Szükség van rá, hogy valaki jól ismerjen
És ha hülye vagyok pofán vágni is merjen.

Ennél nagyobb kincsre nem is lelhettem
Kapcsolatunkra az életem is feltettem.
Tudom, bármikor hívlak meghallgatsz
És a legnagyobb hülyeségemmel együtt is elfogadsz.

Tudd, hogy rám is bármikor számíthatsz
Akár az éjszaka közepén is felhívhatsz.
Bolondobbak vagyunk, mint bárki más,
De összetartóbbak is! Ez nem vitás.

Köszönöm az életnek, hogy megismertelek,
Nekünk nem lesznek már magas hegyek.
Túlélünk mindent. Vihart áradást..
Soha nem felejtjük el egymást!

Oldal: Saját verseim
Versek mindenkinek minden helyzetben! - © 2008 - 2025 - versekmindenkor.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat